A kis l�b� n�k cip�boltj�nak tulajdonosa nyilatkozik a N�pszabads�g �js�g�r�j�nak (1999. j�lius 29.). A szakma titkair�l besz�l, hajdan volt h�lgyek l�bik�ir�l, s b�r r�gen volt, de soha nem felejti el, ma is tudja: Bajor Gizinek 38-as l�ba volt, Ruttkai �v�nak 37-es… Lapalji apr� sz�sszenet a napilapban: neh�z eld�nteni, vajon a nyilatkoz� ilyen fennk�lten magabiztos, vagy az �js�g�r� kedveli az igehirdet� st�lust – �me, az igazs�g, vegy�tek �s egy�tek. Ruttkai �v�nak 38-as l�ba volt. Lehetett volna 37-es is, mindegy, eml�t�sre sem �rdemes t�ny, csak �ppen sokak �ltal olvasott napilapban olvasom a t�ves, de megk�rd�jelezhetetlen �ll�t�st. A Kisalf�ldben (1996. �prilis 15.) azt nyilatkozza egy pszichi�ter f�orvos, hogy az �ltala l�trehozott telefonos lelkiseg�ly-szolg�lat nagyon fontos; p�ld�ul ha t�z �vvel ezel�tt m�r lett volna ilyen, a beteg, mag�nyos �s k�ts�gbeesett Ruttkai �va felh�vhatta volna, �s akkor tal�n nem lett volna �ngyilkos. („Marilyn Monroe �s Ruttkai �va is telefon�lt k�zvetlen�l az �ngyilkoss�got megel�z�en egyik ismer�s�nek.”) A f�orvos �r felel�tlen�l �ll�t val�tlant �s ostobas�got. Ez t�rsas�gban, poh�r bor mellett sem er�ny. De �js�gban? Vagy az �js�g�r� nem figyelt oda, �s ami csak �gy az esz�be jutott, le�rta? Valami r�mlett neki (a Latinovits az a vonat el� vetette mag�t?), lapz�rta volt, be kellett fejezni a riportot, �s az mindig j�l hangzik, ha egy sz�n�sz �ngyilkos lesz. Sz�p nagy csont, lehet r�gcs�lni. Olvasom (Szuper Pszt, 1992. j�nius 26.), hogy Latinovits Zolt�n �lete „utols� napjaiban m�r senkivel sem besz�lt, �r�k hosszat �lt maga el� meredten…”. N�gy nappal a sz�n�sz hal�la el�tt k�sz�lt f�nyk�p: bar�tja kertj�ben �ld�g�l Ruttkai �va t�rsas�g�ban, der�sen s�t a nap, a h�zigazda k�t gyereke sertepert�l k�r�l�tt�k, azt�n nagy asztaln�l, bar�tok k�z�tt l�that�an j��z� eb�d. Hal�la napj�n d�lel�tt m�g k�t alkalommal is besz�lt telefonon V�mos L�szl�val, kereste a r�di� f�rendez�j�t (n�h�ny nappal kor�bban dolgoztak egy�tt a st�di�ban), reggel �ccse, Bujtor Istv�n vitte le Szemesre, d�lut�n �desanyj�val csevegett, Cserhalmi Gy�rgynek levelet �rt („torn�zom, gy�gyulok, j�v�k…”); minden t�ny �pp az ellenkez�j�t bizony�tja annak, amit az �js�g�r� meggondolatlanul �s felel�tlen�l le�rt, de… Az �js�g azt �rta, hogy Latinovits sz�tlanul �lt napokon �t maga el� meredten, �s azt�n a vonat el� vetette mag�t… Nem igaz, de j�l hangzik. Mindez az�rt jutott eszembe, mert �js�g�r�n� keresett telefonon, s Latinovits Zolt�nr�l �rott k�nyvem kapcs�n akart r�vid interj�t k�sz�teni velem. Meg�llapodtunk az id�pontban, v�rtam. Pontosan �rkezett. Bemutatkoztunk, letelepedt�nk, el�vette jegyzetf�zet�t, ceruz�j�t, r�m n�zett: Hallgatom! Nyeltem egyet: Mire k�v�ncsi? Most � nyelt egyet, mint aki nem �rti, mi bajom van. Szeme picit megsz�k�lt (J�, h�t akkor k�rdezek �n!), matatott a ceruz�j�val, mintha gondolkozna, azt�n r�m n�zett: Maga �letrajzokat szokott �rni? Rond�n n�zhettem r�, szob�mban meg�llt a leveg�. N�h�ny pillanatig n�ma csend. Na, most kellene abbahagyni – igyekeztem nagyon fegyelmezni a hangomat. Ezt komolyan gondolja? – az �js�g�r�n� hangj�ban a legingerl�bb a b�josan egy�gy� �rtetlens�g volt: azt hitte, viccelek. Egy pillanatra elvesztettem a fejem, �s valami olyasmit morogtam, hogy igen, �letrajzokat szoktam �rni. Le�rta. Na, akkor f�l�lltam. T�lem telhet� m�rt�kben udvarias hangnemben kioktattam, hogy az �js�g�r�s erk�lcsi minimuma a t�j�koz�d�s, szakmai minimuma a f�lk�sz�l�s, legal�bb Latinovits Zolt�nr�l illen�k valamit tudnia, miel�tt �rni �hajt r�la, �s megmutattam a kij�ratot. A h�lgy s�rt�d�tten szedel�dzk�d�tt. K�ts�gtelen: kir�gtam. � �gy gondolta, az�rt, mert nem tudta, mivel foglalkozom. Nem magyar�ztam el neki, hogy az a kisebbik nagy baj, hogy tudatlan, �s fogalma sincs az �js�g�r�s erk�lcsi �s szakmai alapelemeir�l. A nagyobbik nagy baj, amit�l nagyon-nagyon megijedtem: �l velem szemben egy �lmos szem�, buta n�, Latinovits Zolt�nr�l is csak annyit tud, hogy sz�n�sz volt, de �ngyilkos lett, jegyzetelgeti, amit mondok, le�rja, amit � fontosnak gondol (�letrajzokat szokott �rni), azt�n az �js�gban megjelenik az „interj�”, �s az �n sz�mba adja azt a sok ostobas�got, amit – t�k�letes tudatlans�ga k�vetkezt�ben gond n�lk�l – � gondol Latinovits Zolt�nr�l. Rozzant �js�g�r� faggatta feles�gemet nemr�g Ruttkai �v�r�l. Azt�n megjelent az interj� (Story, 1999. j�lius 29.), �s minden mondatt�l �gnek �llt minden hajunk sz�la. Arr�l tal�n nem tehet az �js�g�r�, hogy sz�nvak, s a r�zsasz�n-sz�rke-fekete-feh�r ruh�t csak sz�rk�nek l�tja. De t�nyeket illik pontosan le�rni. G�bor Mikl�s �desanyja n�z�t�ri fel�gyel� volt. A Storyban jegyszed�. Hasonl� t�ved�sek, el�r�sok a cikkben tucatsz�m. De nem ez a nagy baj. A nagy baj az, hogy az �js�g�r� nem azt �rta le, amit hallott, hanem azt, amit hallani akart. A szam�rs�gok, amelyek az interj�ban olvashat�ak, nem hangzottak el. Azokat az ostobas�gokat az �js�g�r� tal�lta ki. De az olvas� joggal hiheti: amit olvas, azt a nyilatkoz� gondolta �gy, mondta �gy. Ez jutott eszembe, amikor a b�natos szem�, buta �js�g�r�n� �lt velem szemben a szob�mban, �s azt k�rdezte: Maga �letrajzokat szokott �rni? Kir�gtam. Nem sz�p dolog, de hasznos: Latinovits Zolt�nr�l most nem jelent meg k�d�s legend�rium�t gazdag�t� �jabb hazugs�g. Elutaztam, hazaj�ttem, �zenet v�rt. A Blikk �js�g�r�ja k�ri, h�vjam vissza, szeretne velem n�h�ny perces telefoninterj�t k�sz�teni, mert �ssze�ll�t�st k�z�lnek nagy szerelmesp�rokr�l, s az elk�pzelhetetlen Ruttkai �va �s Latinovits Zolt�n n�lk�l. Mire haza�rkeztem, m�r megjelent a Blikkben az „�ssze�ll�t�s” (1999. augusztus 16.), este bar�tom nyomta kezembe a lapot: N�zd, miket �rnak ezek! „K�t v�gletesen… �rz�keny m�v�sz kapcsolata… �rt v�get 1976. m�jus 30-�n, Latinovits Zolt�n hal�l�val.” Ak�rmilyen buta vagy fel�letes egy �js�g�r�, olvasni csak tud. Minden lexikonban olvashat�, hogy Latinovits Zolt�n 1976. j�nius 4-�n halt meg. „Szerelm�k hajnal�n Ruttkai �va m�r elv�lt els� f�rj�t�l, G�bor Mikl�st�l.” K�v�ncsi vagyok, ezt a szam�rs�got vajon hol olvasta a cikk�r�. Vagy csak hallotta valakit�l? A n�h�ny soros cikkecske utols� bekezd�se azt sejteti: olvasni sem tud a Blikk �jdond�sza. 1988-ban jelent meg a Latinovits-album, az el�sz�ban id�ztem Ruttkai �va k�z�r�sos �zenet�t: „Pikik�m! Elmentem s�t�lni. Gy�ny�r� id� van…” Latinovits Zolt�n csal�di beceneve Piki volt, Ruttkai �va is �gy sz�l�totta. A Blikkben ez olvashat�: Pipik�m! M�g csak nem is Picik�m! N�h�ny soros �r�s: ah�ny mondat, annyi t�ved�s, badars�g, hiba. �s biztos akad olvas�, aki azt hiszi: a Ruttkai Pipik�mnek sz�l�totta a Latinovitsot. Meg�rta az �js�g! Az �js�g�r�n�t kir�gtam. A Blikk �js�g�r�j�t nem h�vtam vissza. A Storyban lefetyel� tollforgat�t, amikor felh�vott telefonon, s �rdekl�d�tt, tetszett-� az �r�sa, goromb�n letoltam. �s szorongva v�rom azt a pillanatot, amikor a Ruttkai �va-eml�kszoba valamelyik l�togat�ja majd kedvesen �rdekl�dik: Mondja, �s t�nyleg Pipik�mnek sz�l�totta Ruttkai �va Latinovits Zolt�nt? Szigethy G�bor