"A csillagok örökké égnek Nem fogynak el, mint az élet A földön is vannak és eltűnnek csendben" Ha elmegy valaki, aki fontos volt nekünk, sokszor sóhajtunk fel a halála utáni kerek évfordulókon: hihetetlen hogy már tíz, húsz, harminc éve. Ruttkai Éváról különösen nehéz elhinni, hogy már húsz esztendeje nincs közöttünk, hiszen ma is rendszeresen mosolyog ránk a tévéképernyőkről. Filmjei ma is kedvencek, csakúgy, mint mélybarna mosolya, senkivel sem összetéveszthető hangja. Ruttkai Éva több volt, mint színésznő. Négy évtizedet átívelő pályája során a nőiesség és a természetesség szimbólumává vált. Egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb magyar művészeknek. Ösztönös tehetségét a mesterség tökéletes ismeretével, tisztességgel, alapos felkészüléssel és fegyelemmel bontakoztatta ki. Minden szerepet hitelesen szólaltatott meg: a tragikumot és a bohóctréfa komikumát, a Molnár-hősnők pesti pikantériáját és szellemességét egyaránt hibátlanul tolmácsolta. Ruttkai Éva ma 20 éve, hogy nincs köztünk. De Faust Margitja, a Háború és Béke Natasája, Csehov Nyinája még most is itt van. Velünk van az a pillanat, ahogy a Három nővérben egymásra néznek Darvas Ivánnal, vagy ahogy a Butaságom történetében összekacsint velünk, nézőkkel. És velünk van a Latinovits-Ruttkai féle Rómeó és Júlia is, az az előadás, amely örökre legendává tette a Színészkirály és királynője kettősét. Emlékezzünk ma együtt Ruttkai Évára, a magyar színművészet felejthetetlen alakjára.